Rólunk

A Kováts Fényképészetet napjainkban a család negyedik fotós nemzedékének képviselője, ifj. Kováts Árpád vezeti. Családi neveltetése, közvetlen környezete akaratlanul is a fényképészet felé irányította a legújabb Árpád érdeklődését. Ő is korán eljegyezte magát a családi Örökséggel - ő is fényképész lett. A tematikailag Változatos képanyag, a magyar nyelvterület legkeletibb pontján élő székelység életmódjának, képileg alig ismert részleteit dokumentálja, időben több mint száz év történéseit, négy nemzedék életét fogja át.
ij. Kováts Árpád
Fényképész
Előtte tornyosul több tucat fénykép szobányi negatívja. Átböngészésre Várnak: lapozni, fény felé fordítani, kiszűrni a sok fotó közül, mind azt amit a múlt üzen a mának, történeti értékeinket. Aztán digitalizálni, hogy a jövő is megtekinthesse majd. Hetek, hónapok, akár több év türelem munkája. Az üvegnegatívok törékenyek, karcolódnak - még ha az emulzió stabilan tartja is magát, de előfordul, hogy önállósodni szeretne, esetleg már meg is tette, ilyenkor is megmentésre kerül a hártyafelület. Az értékes anyagok újra napvilágot látnak, bemutatóinkon tárlatainkon köszöntik a szemlélődőt, múltunkról üzennek, történelmünket hitelesítik.
Id. Kováts Árpád
Fényképész
Az Udvarhelyi fényképészet harmadik generációjának képviselője id. Kováts Árpád 1950-ben született Székelyudvarhelyen, ifjabb Kováts István gyermekeként. A szakmát kora ifjúságától édesapjától tanulta. Később a székelykeresztúri fényképész nagybátyánál, Nagy Bélánál, öt éven keresztül inaskodva sajátította el a bukaresti diploma megszerzéséhez szükséges tudást. Munkát az akkori szövetkezettől kapott, ahol saját teljesítménye alapján fizették. Huszonkét évi szövetkezeti munka után esedékessé vált a nemzedékváltás, így hazatért. Árpád és felesége tovább fejlesztette a közel százéves fotóhagyatékot, közkincsé téve száz év további élni-akarását. A fotó történeti ritkaságok a nyilvánosság számára is megtekinthetők, a százéves napfény műteremben ma is lehet korabeli eszközökkel fényképet készíttetni, akár celluloidra is a régi gépekkel, ugyanakkor a festett hátterek is használhatók. Olyan történelmi kincsek is megtekinthetők itt, melyek a térség egyetlen fényképészetében sem találhatók meg. A dobozokban nyugvó fényképnegatívok önmagukban, a polcok rejtekén nem jelentenének nagy értéket, azonban mindannyian szegényebbek lennének a fényképészet által megvalósított kiállítások nélkül.
A műterem-alapító Ha, ifj. Kováts István, 1915-ben született Székelyudvarhelyen. A fényképészet szakmai fortélyai közé csöppent, annak szakmai fogásaival tizenhat éves kora után, 1931-től édesapja műtermében, az ő irányítása alatt, egy éven keresztül gyűjtötte a tapasztalatokat. Ezt követően a mester nyelvet tanulni, világot látni Szebenbe, a nagy hírű Fischer-műterembe küldte fiát, hogy ott tökéletesítse tudását, majd végül Budapesten szerezze meg az ehhez szükséges mestervizsgát. Apja és Ha, valamint az őket körülvevő család nem sajnálta az időt és energiát ahhoz, hogy városunk, Székelyudvarhely és vidéke történelmi fejlődése, gazdasági gyarapodása, városarculata illetve több évtizedjeles és adott esetben hétköznapi valós pillanatképeit ne vették volna lencsevégre.
A fiatalabb Kováts István, a méltó örökös, folytatta édesapja életművét,
évtizedeken át hozzáértéssel és elhívatottsággal vezette a már
hírnévvel bíró fényképészetet, napfényműhelyt.
Ifj. Kováts István
(1915-2009)
Fénykép mester
Id. Kováts István
(1881-1942)
Fotógráfus
Id. Kováts István 1881. április 16-án született Marosújváron. Apja sóbányász, ki fiát korán mesterségre adta: még tizennégy éves sincs, amikor 1893-ban a közeli Nagyenyeden nagybátyánál, Horvát Bálintnál tanulja a fényképészeti szakma titkait. Az inaskodó Kováts István szakszerű irányítás mellett elsajátította a fotografálás és fényképkidolgozás minden titkát. Szülővárosából indulva hosszú utat tett meg, amíg Gyergyószentmiklóson keresztül az anyavárosba, Székelyudvarhelyre érkezett. 1900-ban önállósította magát, és első műhelyét a Békény-parti kisvárosban, Gyergyószentmiklóson nyitotta meg. A tehetséges fiatalember rövid idő alatt a vidék egyik elismert fotógráfusává nőtte ki magát. Gyergyószentmiklóson ismerkedett meg a már idősödő udvarhelyi fotográfussal, Ferenczy Lukáccsal, aki fiókműtermet működtet a Városban.
Kováts István, miután Székelyudvarhelyre került néhány évig Ferenczy Lukáccsal közösen működtetett a fényképészetet, majd megvásárolta azt és önállóan irányította a későbbiekben. A múlt század első évtizedében különleges műtermét építtet a fotóművész, amelyben az embert körülvevő természetet engedte be a műterem falai közé, felhasználva a nap sugarait a valóság pillanatainak megörökítésére. Id. Kováts István mintegy négy évtizeden keresztül ismert és elismert, szeretetnek és megbecsülésnek örvendő személyisége Székelyudvarhely városnak.
A Hargita lábánál, a Nagy Küküllő partján, a középiskoláiról, népművészetéről, kisiparáról és Virágzó kulturális életéről ismert, nyolcezer lelket számláló kisváros-ban, Székelyudvarhelyen, mely már akkor is hosszú idők óta a székelység központját jelentette, Ferenczy Lukács 1876-ban fényképészműhelyt alapít. A fényképezés akkor nagy figyelmet és jártasságot igényelt, mert a fotósoknak maguknak kellett elkészíteni a i'elvételekhez szükséges lemezeket, másolópapírt, vagyis magá; a fénykép papírt is. Csak a századforduló körül lehetett gyári készítményként be- szerezni ezeket az eszközöket, amit Ferenczy akkor Bécsből és Prágából hozatott. Az alapított fényképészműhely virágzás-
nak indult, így fiókműtermeket létesített
Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában,
Székelykeresztúron és Borszéken.
Ferenczy Lukács
(1850-1926)
Fotográfus mester